Torony Község Hivatalos Honlapja - A település története
Torony Község Hivatalos Honlapja

Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése

Események
<< Október 2017 >>
H K Sz Cs P Szo V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          

Nincsenek események.

Toroonyi KSK

Pannon Térségfejlesztő Egyesület

Európa itt épül

Kulturális értéktár

Magyar Államkincstár

Helyi esélyegyenlőségi Program


A település története

A hagyományok szerint a község területét erdő borította. Ezt az erdőt irtani kezdték, és a favágók kunyhóikat a mai község területén állították fel. A kunyhók közé harangtornyot emeltek, így jeleztek az erdőben dolgozó favágóknak. A hagyomány szerint így alakult ki a falu mai neve.

A település közigazgatási területe csak részben feltárt régészetileg, de az eddig előkerült leletek és a környékbeli feltárások tanúsága szerint ez a vidék már az őskortól kezdve állandóan és folyamatosan különböző népcsoportok szálláshelyéül szolgált, elsősorban a patakok völgyei voltak kedvelt letelepedési helyek.

A régészeti leletek bizonyítják, hogy a terület már az őskori embernek megfelelő szállást, a letelepedéshez alkalmas helyet nyújtott. Torony déli területének (Ondód) határában számos felfedett tüzelő pad, csiszolt kő és csonteszközök bizonyítják a neolit kori ősember megtelepedését. A bronzkorszakból már sírleletek is találhatók a területen. A sírokból több agyagedény, bronzkarperec, gyűrű, tű, stb. került felszínre.

A bronzkor végén (i.e. VI. század) kelta vándorok igázták le az őslakókat. A kelták több mint 300 éven keresztül éltek itt, majd elvándoroltak. A terület ekkor huzamosabb időre elnéptelenedett, a művelt földeket puszták váltották fel. i.e. 45-ben Pannónia területére betörtek a dákok. Ezután pannon uralom következett a Római Birodalom hatalomra jutásáig.

A vizsgált terület római kori emlékekben gazdag. A római korban az Arany-patak mellett kiépített vízvezeték hálózat húzódott. Torony határában ebből a korból származó néhány halomsírt is találtak. A leletek tanúsága szerint e terület ebben az időben Savaria területéhez tartozott, annak kiegészítő külső része volt. Torony határában húzódhatott a Savaria - Felsőcsatár út, amit a felsőcsatári bányákból kiemelt kő szállítására használtak. A domboldalon valószínűleg hadi célokra épített őrtornyok álltak. A római uralomnak Pannóniában a hunok betörése vetett véget 377-ben. Ezt még Savaria elkerülte, de 445-ben végleg elfoglalták a várost a hunok.

Ezután 10 év múlva a gótok uralma következett. Ekkor földrengés következtében megsemmisültek a klasszikus kor még fennmaradt emlékei. Ezután sorrendben a longobárdok, avarok, frankok uralma következett, majd a honfoglaláskor magyarok népesítették be a területet.

A terület Szent István korától kezdve a Vasvár várispánsághoz tartozott, s lakosai az ispánság fennhatósága alá tartoztak. Az 1300-as években a feljegyzések szerint már létezett Ondód község, amit ősi hangzású neve igazol. A "Karankó" (Krakkó-Karakó-Karankó) elnevezés valószínűsíti, hogy ezen a helyen középkori vár állt. Először 1620-ban történik jelentősebb utalás Torony falura. Bethlen Gábor fejedelem rohonci látogatása alkalmával egy iratában Torony községet oltalma alá veszi. Erre az általa vezetett felkelés során került sor, mivel a község addig osztrák kézen volt. Ebből a korból származik a régi általános iskola (kastély) épülete. Ebben az időben alakult ki a község vallási szerkezete, mely római katolikusokból és evangélikusokból állt. Az evangélikusok zaklatásoknak voltak kitéve XVII. század végétől. Ezt csak II. József "Türelmi rendelete" enyhítette. II. József által 1780-ban készítetett hadi felméréskor térképre került a kastély és a falu is. Szerkezete szerint Torony soros, utcavonalas beépítésű falu volt, a kastéllyal szemközti utcából (ma Újvári utca) állt. Ondód kisnemesi falu volt soros és halmazos településszerkezettel. Meg kell még említeni a középkori szőlőbirtokokat is, melyek 1847-es adatok szerint még termők voltak. Ezek 1870-80-ban pusztultak ki, újratelepítésük nem történt meg.

A XVIII. század második felében Torony földesurai a Jaák-nemzetségből származó Nitzky család és a Hetyei család voltak. Ondód község (ma Toronyhoz tartozik) földesura a Laky-család volt. 1872-ben a megye fejlődésének jeleként megépült többek között a Szombathely - Pinkafő vasútvonal. Ennek egyik állomása volt Torony községben. 1898-ban megjelent Vas vármegye monográfiában közzétett adatok szerint ekkor Torony községben 51 lakóépület állt. Lakosainak száma 382 fő volt, részben római katolikus, részben ágostai evangélikus vallású. A község ellátása viszonylag jó volt, postával, távíróval, vasútállomással rendelkezett. Ebben az időszakban itt volt a körjegyzőség és a körorvos székhelye is. Ondód faluban 107 ház állt ekkor, lakosainak száma 616 fő. Vallási megoszlásuk Torony községgel megegyező volt. Ondód közellátás tekintetében már ekkor is Toronyhoz tartozott, saját körjegyzőséggel nem rendelkezett.

A XX. században a községeket a II. világháborúban érte a legnagyobb veszteség. A háború vége felé több ondódi cigány nemzetiségű lakost hurcoltak el koncentrációs táborokba. A harcok végeztével a nagybirtokosi földek felosztásra kerültek. A mezőgazdaság erőszakos átalakítása 1949-ben itt is megindult. Megalakult a Termelő Szövetkezet. 1959-ben megszűnt a Szombathely - Pinkafői vasútvonal, ezzel Torony vasúti közlekedés nélkül maradt. Ebben az időben Torony és Ondód településeket közigazgatásilag is összevonták. Az 1989-es politikai változással a község életében jelentős változások történtek. A kárpótlási folyamatban sokan termőföldhöz jutottak, kisüzemi gazdálkodás alakult ki. Vállalkozások telepedtek le a községben. Üzletek, éttermek, panziók nyitottak, kiskereskedők, ipar telepedett meg a falu közigazgatási területén.